A saját praxisom tapasztalata, melyben 2018 óta foglalkozom az online tér adata keretek között is gyógytornász munkával, egyértelműen azt mondatja velem, hogy igen. De, ha a véges számú eseteim nem győznek meg, akkor hoztam neked mára néhány tanulmányt melyek kifejezetten erre a kérdésre keresik a választ. Lássuk!
2011 – ben egy kanadai kutatócsoport hasonlította össze, térdízületi protézis beültetést követően, a hagyományos (viziteken alapuló) és az online, tehát valódi találkozásokkal nem járó rehabilitáció hatékonyságát. 205 fő vett részt a tanulmányban, fontos, hogy már a beavatkozás előtt csoportokba osztották őket, tehát nem arról van szó, hogy akinek jobban sikerült, ő mehetett a telerehab csoportba. Mire jutottak? Sem a 2., sem a műtét utáni 4. hónapban történő felmérésben nem találtak statisztikailag mérhető különbséget a térd funkciója, mozgásterjedeleme, és az őt körülvevő izmok ereje szempontjából. Érdekes, ugye?
Mi a helyzet az embereket érintő egyik leggyakoribb problémával, a derékfájással? Itt elsősorban az úgynevezett nem specifikus derékfájdalmakra* térjünk ki, a páciensek nagy része úgy is ebbe a csoportba tartozik. A terápiás stratégia az ajánlások szerint, 3 fő részre osztható: betegoktatás, viselkedés terápia és a mozgásgterápiás gyakorlatok. Ha ezt elfogadjuk, akkor már láthatjuk is, az online terápiás munkának itt is lehet tere. 2015 -ben az összes addig elréhető felmérést összegezték, az eredmények azonban teljesen vegyesek voltak. Meg kell jegyeznem azoban, hogy a vizsgált tanulmányokban a telemedicina gyakran kimerült egy tájékoztató weboldalban, vagy hírlevelekben történtő információ átadással. Ahol viszont már komolyabb volt az online támogatás, mint például ebben az USA-ban végzett felmérésben (egy nagyon szuper applikációt használtak) a résztvevők egyértelműen kevesebbszer éreztek derékfájást, javult az életminőség, a közérzet a 4 hónapos, valódi találkozást nélkülöző programban.
Olasz szakemberek egy csoportja, krónikus nyaki fájdalmak telemedicinális terápiáját vizsgálta 2017 -ben. A kutatásban 100 fő vett részt, belőlük képeztek 2 csoportot. Az egyik csoport (kontroll) csupán ajánlást kapott, hogy mit és hogyan mozogjanak, mit változtassank az életvitelükön. A telerehab csoport rendszeresen részesült online/telefonos konzultációban. Tehát ők már tovább mentek, és gyakorlatilag azt gondolták, hogy szakember által adott, jó instrukciókkal még rendszeres online vizit nélkül is múlhat, jelen esetben egy krónikus nyaki fájdalom. A program 6 hónapig tartott. Az eredmények érdekesen alakultak, mert mindkét csoportban, statisztikailag értékelhető módon csökkentek a panaszok! A rendszeres konzultációkban résztvevők esetén ez nyilvánvaló módon jelentősebb volt. Kiemelendő még, hogy abban a csoportban, ahol folyamatosan kaptak szakembertől, még ha online módon is támogatást, sokkal kisebb volt a lemorzsolódás (13%), mint a kontroll csoportban (35%). Jó igazolása ez a tanulány annak, hogy az páciensek, jó iránymutatással képesek, ha úgy tetszik “magukat” meggyógyítani. A rendszeres konzultációnak inkább a motiváció fenntartásában, a mentális támogatásban lehet szerepe.
Összegezzünk! Minden tanulmány egyetért abban, hogy van helyes és szerepe a virtuális térben zajló rehabilitációnak, gyógytornász – fizioterápiás munkának. Egyértelmű, hogy ez lehet kiegészítés, vagy alkalmazható önállóan is, meg kell választanunk azonban jól, hogy ezt milyen keretek között tesszük. Csak emailek küldésével, tanulmányok nélkül is gondolhatjuk, ez nem fog menni.
*Nem specifikus derékfájdalomnak nevezzük azokat az eseteket, ahol az orvosi vizsgálat nem talál semmilyen jelentős kiváltó okot, úgymint: tumor, sérülés, gyulladás, csontritkulás stb., mégis fáj a dereka a páciensnek.